„A kávé az az ital, amely a világ összes reggelét melegséggel tölti meg.”
A legtöbbünknek kávé nélkül nem indul a reggel. Még szerencse, hogy a szemünket résnyire kinyitva is tudjuk nagyjából, hogy merre a konyha, a konyhában merre a kávéfőző gombja. A napunk fénypontja az a negyedóra-fél óra, amikor semmi másra nem figyelünk. Amikor szürcsöljük az erős feketét, vagy a habos cappuccinót, kókusz- vagy mandulatejjel – ki, ahogy szereti.
(Én ez utóbbiak táborába tartozom.) A koffein szerelmese vagyok, mióta csak emlékszem, csokiban, bonbonban és italban is jöhet mind. Kóstoltam görög kávét, americanot, cappuccinót, mindenfélét. De a kedvencem most a kókusztejes espresso vagy hosszúkávé, kicsi édesítővel.
Az oldalam ötletét a kis kivágott bögrék hozták – amik már régóta itt csücsültek az asztalfiókomban, arra várva, hogy oldalra kerüljenek. Amikor Teti nagyfotós ötlete napvilágot látott, már csak meg kellett keresnem az ideális képet ehhez a nagy fotóhoz – és összerakni, megkeresni, összekutyulni az ideális egyveleget. 😊 Amikor már fent voltak a bögrék, valahogy mégsem nem állt össze az egész, elővettem a kis szómatricákat, és teleraktam a bögrék közötti üres tereket – ekkor hirtelen már egészen olyan lett, mint amit eredetileg akartam.
A cím chipboard részét a szuper hosszú és irtó helyes gyufa betűkből raktam ki, amelyeket már nagyon rég ki akartam próbálni. Kellett még egy kis matrica, itt-ott egy-két bögrés chipboard és kész is voltam. Voilá! És most igyunk gyorsan egy kávét! 😉
Felhasznált termékek: