A síelés nekem nemcsak tavaly maradt ki, hanem szinte egész életemben. Alföldi lányként nem találkoztam túl sok heggyel, úgyhogy síléc csak közel 30 évesen került a lábamra először. Annál gyorsabban sikerült az alapokat megtanulni és pillanatok alatt rákattanni De mire ez összejött, vége lett az utazásunknak, aztán a télnek, és azóta mindig volt valami ok, amiért nem folytatódott ez a történet. Leginkább az, hogy a következő télre már babát vártam, mióta pedig gyerekeink vannak, valahogy még nem került sor a tanulás folytatására Talán majd lassan velük együtt
Amikor a téli készletet megláttam, rögtön előhalásztam ezeket a régi fotókat, de szomorúan állapítottam meg, hogy egy-két pózolást leszámítva, nem igazán készültek képek. Annál több állt viszont rendelkezésre húgomnál, mivel ők nálunk sokkal rendszeresebben mozdultak ki télen is a hegyekbe. Úgyhogy végül az ő fotóikat dolgoztam fel, ezalatt irigykedve néztem a képek hangulatát és a havas lejtőket
Mivel viszonylag sok tájfotó volt a fényképek között, így mindenképpen valami fekvő elrendezésben gondolkodtam. Nem volt tudatos döntés, hogy az alkotócsomag csipije a borítóra kerüljön, de addig rendezgettem, míg megtetszett, így végül ahhoz és a papírok méretéhez igazodva lett 7,5x20 cm-es az album. Az alapja két db A4-es alapkarton, amiket leporellóként hajtogattam, majd illesztettem össze. Összesen 12 oldalam lett így, beleértve a borítót is.
Eredetileg fehér hullámkartont gondoltam gerincnek használni, de mivel az album végül nem ilyen formátumú lett, dekorációként épült be az alkotócsomag matricái és kivágatai mellé Mivel nem az én kalandjaim vannak az albumban, így nem kommenteltem sokat a fotókhoz, de hagytam helyet erre a célra pár oldalon. Remélem, hogy a megajándékozottnak is jó lesz emlékezni a képeket látva és reméljük, hogy jövő télen már együtt gyűjthetünk a síelős élményeket!
Felhasznált termékek: