Én is nekifutottam újra a havi kihívásnak, úgy mint kedves névrokonom, Hemrik Orsi. Előszedtem a korábbi 12-es oldalaimat és kiválogattam azokat, amikkel nem voltam megelégedve. Naná, hogy nagy volt a választék!
Végül erre a családi fotóra esett a választásom több dolog miatt is. Egyrészt igen kedves emléket idéz bennem abból az időből, mikor még ennyien tudtunk együtt ünnepelni! Másrészt; a legutóbbi ScrapUp-os összejövetelünkön elhangzott, hogy mennyivel könnyebb profi képekkel dolgozni. Igaz ez is, de a házi készítésű-nem tökéletes-nem összehangolt-nem csilivili képeknek is meg van a varázsa! Számomra a kissé selejtes, rosszabb minőségű fotók többet jelenthetnek a spontaneitásukkal. Mert nekem ez a valódi ÉLET! Ez a fotó is körülményesen készült el, mivel a sógoromnak akkor nem volt még fényképező állványa, így a szék-hokedli-szótár legózásával bűvészkedett a csoportkép érdekében. 
Ezen pedig a család jókat vidult közben…
Az újra-feldolgozáshoz nem kellett sokat keresgélnem a papírjaim között, mert az Életem napjai alkotócsomag tökéletesnek bizonyult. Nem könnyű papírt választani egy olyan képhez, amin a szereplők és a környezet a legkülönbözőbb színekben pompáznak, viszont egy kis trükkös megoldással túllendültem ezen a gondon. Ráadásul arra vetemedtem, hogy feldaraboltam a fotót, szerencsére, senki fejét sem kellett félbevágnom hozzá.
Az alapkartont a kiválasztott papírokhoz színeztem, majd rétegezéssel, varrással és a megfelelő kis címkék (alkotócsomagból), kivágatok felragasztásával született meg az újraértelmezett mű.
Ui: Az eredeti megtekintése csak erős idegzetűeknek ajánlott!
Felhasznált termékek:
