Hogyan repültek el ilyen gyorsan az évek? Csak kapkodom a fejem. A két „kicsi” is nagykorú lett. El sem hiszem, hogy ez az idő is eljött…
Annak idején a nővérük is kapott egy albumot, amiben összefoglaltam a18 évet képekben. Természetesen ezt nekik is el akartam készíteni, csak egy „kicsivel” több feladatom volt, hiszen ikrek lévén duplázni kellett. És dupla volt a lebukás veszélye is, hiszen hol az egyik, hol a másik kukkantott éppen be az alkotókuckómba valamiért. Szóval nem volt egyszerű kivitelezni titokban, állandóan résen kellett lennem. Ha volt egy-egy nap, vagy fél nap, amikor nem voltak itthon, akkor belehúztam, órákig albumoztam. És pánikoltam, hogy milyen ciki lesz, ha nem készül el időben. Főleg akkor, amikor rájöttem, hogy a legvastagabb spirál is kevés, így 2 „kötetes” lesz a nagy mű! Na, akkor újratervezés! Még kettő előlapot legyártottam. Meg persze rontottam, felcseréltem véletlenül fotókat, visszatéptem, újra előhívattam stb…Szóval hetekig tartott…
Na, persze, nehogy azt gondoljátok, hogy nem szagolták ki, hogy mi készül…. Naná, hogy igen! 
Egyrészt tudták, ha Lilla kapott, nekik is elkészítem, másrészt pedig egy- két fotót csak kiszúrtak. És a hátam mögött az apjukkal megbeszélték, hogy Anya milyen kis naív, azt hiszi, hogy nem sejtünk semmit !
Na, de elkészült! És időben! És nagyon nagy volt a „dupla” öröm! Olyan jó volt látni, ahogy együtt lapozgatták, és nosztalgiáztak az emlékeken.
Az album egyébként egyszerű formátum, spirál fogja össze a lapokat, 15x15 cm-es és nagyon sok ScrapUp terméket felhasználtam benne. Az oldalak között általában pausz van, egyrészt szebb, megakadályozza a chipik összeakadását és néha a két „téma” között is kellett valami elválasztás. Az elején és a végén is egy vers van. Ezen kívül dátumok és helyszínek és sok- sok szócimke, gondolat…
Természetesen nem foglak Benneteket untatni a sok képpel, de pár oldalt szívesen megmutatok.
Fogadjátok szeretettel!
Felhasznált termékek:
