…az életünket. 😊
A lányom. Kicsi kora óta mindig színezett, festett, vágott, ragasztott. Filctollal, ceruzával, akvarellel és akril festékkel. Mindig is alkotott, a szobája csupa szín, csupa forma. És ahogy nőtt, a színek a papírról a ruháira és a hajára is átvándoroltak.
Nézem ezt a két képet egymás mellett. A jobboldali 7 éves korában készült, a másik nemrég. Ugyanő, de mégsem: eltelt közben több, mint ugyanannyi: vagyis mégegyszer 7 plusz egy év. Hogy megnőtt, megkomolyodott, és közben mégis, még mindig ugyanez a csupa szín, csupa vidámság kisasszony, aki régen volt. Sokáig tudnám nézni ez a két fotót: mennyi minden történt az eltelt évek alatt, mennyi vidám vagy szomorú esemény, mennyi változás, én is alakultam, de ő is, itt előttünk formálódott, változott, cseperedett.
Amikor most ezt a két képre esett a választásom, különböző, általam korábban még sosem használt izgalmas vágókéseket is választottam hozzájuk: a festekpöttyökkel és pacákkal, ecsettel szerettem volna abból a sokszínűségből valamit megmutatni, ahogy én látom a lányom. Jó volt a rengeteg színes papírból válogatni, vagdosni, rakosgatni és igazán jó volt a múltbeli képek között elmélyedni. 😊 Lehet nehéz ez a téma, ugyanakkor elképesztően felemelő is.
Ahogy az ehavi kihívásban Szandra is buzdít: merjetek bátrabbak lenni a témáválasztással. Hozzatok régebbi, múltbeli fotókat – és mostaniakat. Dolgozzuk fel együtt, hogyan változunk, miképp szalad az idő velünk, körülöttünk!
Gyertek, alkossatok velünk! 😊🎨
Felhasznált termékek:
