Kedves olvasó, azt, hogy ez a cím mit takar már sosem tudjuk meg, mert a lányom, Emma osztálya elballagott és a szívükben őrzik örökké ennek a fedőnévnek a jelentését.
Már eltelt egy hét, de még mindig könnyek szöknek a szemembe attól, hogy emlékezni próbálok a történtekre, hogy egy kis darabot megoszthassak veletek ebből a napból. Az osztályfőnök ajándékba egy albumot kapott, amit történetként, mozifilmként építettünk fel. Rengeteg személyes üzenet és emlékfoszlány vezeti végig a történetet. Ennek a koncepciónak köszönhetően több különböző készletből válogattam össze a papírokat, nem hittem, hogy ennyire fognak egymással harmonizálni. Megéri egy kicsit vadulni és bátran kombinálni készleteinket, mert az eredmény garantáltan csodaszép lesz. A tanárnő évekig scrappelt, albumokat készített, így elég nagy volt a nyomás. Mivel sportos, szereti a letisztult dolgokat és a rózsaszín habostól kiverné a víz, főleg a barnás, kékes árnyalatokat kerestem. A filmcsillag, a zene a mindenem, miénk a világ és az ott vagyunk már készletekre esett a választásom. A képeken és a papírokon hagytam a fókuszt, ezért a díszítés minimális. Chipiket használtam ballagós témában, feliratokat a ballag már... csomagból és cuki mindenfélét a felső tagozat és az alma máter csomagokból. A kattints matricaívről is került bele néhány. A borítót a gyerekek álmodták meg, egyénileg gravíroztam és a gyűrűs megoldást választottam. Az elkészült album mellé ugyanis még kapott üres oldalakat, papírokat, kiegészítőket, hogy a ballagás napját is beletehesse, hiszen a történet szerves része volt ez az ünnepi utolsó nap.
Sikerült könnyeket csalni a tanárnő szemébe, amikor átlapozta és másnap a husikák viadala magán csoportjukba megérkezett a hír, hogy a kávé sós lett miután alaposan átnézte és elolvasta a történetet. A lányom mesélte boldogan.
Erről szól ez a hobbi. Emlékmegőrzés, ami nem csak egy album képekkel, hanem magával ragad, belemerülünk a történetbe, amit elmesél.
Felhasznált termékek:
