Emlékeztek, hogy tavaly milyen havazások voltak? Én igen, semmilyen… Jó nem akarok igazságtalan lenni, egyszer esett két napot. A gyerekeim roppant csalódottak is voltak emiatt. És én is picit, bevallom, mert bár a hideg nem barátom, a havazást nagyon szeretem és már elveszni látszik a gyerekkori telek hangulata.
Hogy mégis honnan akkor ez a fotó? Szokták mondani, hogy Pomáz a Pilis kapuja, ezért nekünk Dobogókő tényleg csak egy ugrás és ott gyakran akkor is van hó, mikor itt még, vagy már semmi. Múlt télen, egészen pontosan március 6-án mentünk fel a lányokkal a télbe, ami egészen varászlatos volt! Sok helyütt még érintetlen volt a hó, az erdő pedig sejtelmesen ködös. Jót sétáltunk, hógolyóztunk, hóembert is építettünk.
Orsi kihívására szedtem elő az ott készült fotókat, mert akkor idén még nem volt jelentős hóesés mifelénk. Szerettem volna, ha minden gyerekemről van egy kép az oldalon, de addig pakolgattam, míg eszembe jutott ez a klasszikus elrendezésű megoldás. Egy régi, téli ScrapUp papír szolgáltatta a kék jó részét, amihez egy hópihés szélvágóval hosszú csíkot vágtam. A fotó alatt sötétkék vízfestékkel és nullás ecsettel pacáztam, nyomdáztam is kicsit, majd a fotó alá rétegeztem. A fotó sarkánál ceruzával felrajzoltam két hópihét, amit tűvel csak úgy szemre kiszúrkáltam, majd kihímeztem. Felkerült még a kedvenc insta chipi keretből és pár gyönyörű kivágatból is némi díszítés.
Azóta itt is hullott valamicske hó, amit Véda annyira várt, hogy már pitymallatkor felöltözött és kivonult a kertbe havazni 😊
Felhasznált termékek:
Ezüst esőben száll le a karácsony - instax keretek 
