Tavaly a júniustól decemberig terjedő időszakban igencsak sok időt töltöttem az osztrák szomszédoknál, tekintettel arra, hogy a párom Bécsben dolgozott. Majd minden második hétvégén túristáskodtunk, hiszen rengeteg nézni, látni és persze kóstolnivaló akad az osztrák fővárosban. Az igaz, hogy sok hasonlóság van a két nemzet gasztrokultúrájában, de van, ami azért kihagyhatatlan – mint páldául a tafelspitz a Silberwilt étteremben, ami a Schlossquadratban található, csak ajánlani tudom. Deee mégiscsak máshogy esik egy Wiener schnitzel a Figlmüllerben, vagy az a bizonyos bécsi habos kávé egy hipster kávézóban, mint bárhol máshol. Ééés akkor a brutál méretű baracklekváros vásári fánkról nem is mondok inkább semmit. 😉 Tulajdonképpen azért született meg ez az oldal, hogy emléket állítsak a bécsi kulináris „bűneinknek”, amiket elkövettünk a kint tartózkodásunk alatt (megsúgom volt, amit többször is).
A 12”-es oldalamhoz az egyik új téli alkotócsomag papírjait és egy pauszt használtam fel, mivel ez a kékes-barnás színkombináció remekül passzol a fotóimhoz. A papírokat 5x5inches méretűre vágtam, amikből borítékokat készítettem, majd felragasztottam őket az alapkartonra. Ezekből a cuki mini borítékokból kukucskálnak ki az 5x7.5 cm-es fotók, amik köré minimális díszítőelemet szórtam a készlet kivágataiból és chipboardjaiból. A sztori a 200 kifejezés matricaív segítségével került rá a fotókra, inkább gondolatok és benyomások rövid megfogalmazásával, de szerintem jelen esetben a fotók amúgy is mindent visznek. Némi arany és kékes fröcskölés a borítékok köré, pufi betűmatricákból a cím és össze is állt az oldal. Alig várom, hogy újra lehessen normálisan utazni és ismét el tudjuk követni ezeket a „bűnöket” 😊.
Felhasznált termékek:
