És ha már az előző alkotásomnál a számvetésről írtam, akkor most a legnagyobb büszkeségeimről mesélnék nektek egy kicsit. Sosem gondoltam volna, hogy három fiú anyukája leszek, de azt kell, hogy mondjam, rettentő büszkeséggel tölt el, hogy három jóképű, okos és rettentő dörzsölt (jó értelemben véve) fiam van. Sokszor rettentő nehéz, persze mint minden anyának, de ezekért a pofikért minden megéri. A rövid szünet, ami az alkotás terén volt, az is az ő érdeküket szolgálta, szerettem volna maximálisan rájuk koncentrálni és míg Ádám pici baba volt, egy költözést is beiktattunk, szóval a megpróbáltatások voltak bőven, de újra úgy érzem, hogy muszáj alkotnom, hiszen a képzeletbeli listám rettentő hosszú és ez a hobby nem csak nekem öröm, hanem a fiaim is nagyon boldogsággal nézegetik a rengeteg albumot, amit az évek során készítettem.
A lila nem az én színem, kifejezeten nem szeretem, de két kivétel van, amiben imádom az a levendula és az orgona. Mindkét esetben szinte érzem is az illatát és így elkerülhetetlen volt, hogy ezzel a színnel dolgozzak. Akvarell papírt használtam, festettem a kis négyzeteket, majd fotókkal, matricákkal, és az orgonás kivágatokkal díszítettem őket.
Felhasznált termékek:
