Évek óta hagyomány, hogy december 5.-én a munkahelyemen Rudolfnak öltözök, legalábbis, ami az agancsot és a piros orrot illeti és ebben a szerelésben járom végig az irodákat, mosolyt csalva a kollégák arcára. Szaloncukorral is megkínálom őket (persze, csak ha a jó listán vannak 😊) és mivel eléggé nemzetközi a banda nálunk, nem mindenki tudja, hogy miért is suvickoljuk ki a kiscsizmáinkat december 5.-én este, avagy még sosem ettek szaloncukrot. Ezáltal remek alkalom adódik egy kicsit mesélni nekik a Mikulás ünnepségről, a szaloncukorról és persze a virgácsról.
Tavaly a közvetlen kolléganőm, Gabi is befűzhető volt a „hülyeségbe”, így ketten jártuk végig a részlegünket, főnökasszonyunk legnagyobb örömére. Másnap céges Mikulás ünnepség volt a gyerekeknek, ott sem maradhatott el a bolondozás és mivel közös selfie mindig kell, így születtek meg a fotói ennek az oldalnak és ennyi a háttérsztori.
A hogyan is készült az oldalra a válasz pedig íme:
Az oldalon 5x5 cm-es ablakokat vágtam művészkéssel, amik mögé a December lapjai papírjaiból vágtam hátteret, illetve a fotókat rejtettem mögéjük. Az ablakok kihajtós részét miltonkapcsokkal fogattam az alapkartonhoz. A díszítést és az oldal címét a Mikulás matricaív vidám alakzataival oldottam meg, az égősorba bugyolált hóember az egyik kedvencem.
Néhány gondolat még a Fényképezz sokat matricaívről, az elmaradhatatlan dátum és persze egy kis akrilfestékes fröcskölés a képek köré tette teljessé és késszé ezt a vidám kis oldalt.
Felhasznált termékek:
