Sziasztok! Itt Boga, egy budai vidéki jány. Mindig is alkottam valamit, hogyha nem kézzel foghatót, akkor sokat sztoriztam és csacsogtam - ezt persze egykori diákjaim kifejezetten élvezték, jobban, mint a jambikus verslábak elemzését. Jelenleg HR vonalon dolgozom, így a kommunikáció (sok beszéd) most is része a mindennapjaimnak J.
Manapság azért már jobban törekszem a kézzel fogható emlékek megteremtésére, így sokféle hobby után egyszer csak rátaláltam a scrapbook-ra, mint emlékmegőrzési formára, alig két évvel ezelőtt. Szerintem fontos, hogy az ember élvezze, amit csinál (legyen az munka vagy hobby), hogy folyamatosan akarjon tanulni és fejlődni, és hogy az örömét meg tudja osztani másokkal. Számomra ez a hobby megadja mindezt: barátokat, inspiráló alkotótársakat, közösséget, ahol kiélhetem kreatív oldalamat, adhatom a pörgős önmagamat némi bolondozással és lelkesüléssel az alkotás iránt; merthogy: „A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.” – állítja Cecil B DeMille; szerintem pedig nem is érdemes.
