Egy csomó dologra vagyok büszke! A gyerekeimre, férjemre, anyukámra, húgomra, a kertünkre, amit a két kezemmel építettem, arra, hogy 5 éve vagyok itt csapattag. Büszke vagyok a barátságaimra és arra a „nőegyletre”, amit két éve egy tetoválással is megpecsételtünk!
Mi heten gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Van, akit 3 éves koromtól, van, akit 13. A közös pont a néptánc, ahova ki több, ki kevesebb ideig, de én 16 évig lelkesen jártam. Heti két alkalommal a táncpróbákon tuti találkozunk, na meg az utazásokon, fellépéseken, táborokban … Mi együtt lettünk kisgyerekből kamaszok, aztán kisfelnőttek, majd felnőttek. Láttuk egymás szerelmesen, bánatosan, vékonyan és „vastagon”, oltár előtt, várandósan, kétségek között, magabiztosan, lestrapáltan és bomba formában, de még ittasan is :D Megéltünk együtt mélységeket, magasságokat. Ennyi év távlatából pedig azt mondom, ritka kincs a miénk! Van egy mottónk is, amit tetoválás formájában mind a heten magunkon hordunk.
Ez a fénykép pár hete készült egy, már lassan szokásosnak mondható barátnős fotózáson. Mindenképp feldolgoztam volna, de tök jó, hogy passzol Boga kihívásához is.
Az alap a nagyon klassz, kétoldalas, 12”-es „Virágos világom” papírkészlet két lapja, amelyeknek a nem domináns oldalait használtam. Az össze-vissza vonalas minta megihletett, ezért a csíkok mentén sniccerrel belevágtam, és ezekbe csúsztattam a kivágott leveleket. A bal sarkán fekete hímzőfonallal picit ráerősítettem ezekre a vonalakra, a jobb felső sarokba pedig egy körív mentén elhelyeztem a mottónkat az átlátszó betűmatrica segítségével.
Az oldal színei semlegesek ugyan, de a mi társaságunk rendkívül színes😉 És én hiszem, hogy bármi van, ránk a nap mindig sütni fog <3
Felhasznált termékek: