Alapvetően egy „nemszeretem” évszak számomra az ősz. Reggel még megfagyok a bőrkabátban a buszmegállóban, délután pedig már meggyulladok benne, amikor kiugrom a Pozsonyira egy kávéért, hogy bírjam a délutáni meeting cunamit.
Jó, persze nem most, mert kisgyerekes anyukaként talán délután eljutok addig, hogy megigyam a reggel lefőzött kávémat ill. a buszmegállóban sem szobrozok reggelente, helyette a kanapén szoptatok 🙂
Az új őszi alkotócsomagunkat viszont nagyon szeretem, (a tervezését is imádtam) így alig vártam, hogy végre a kezeim közé kapjam és alkothassak vele.
A 12”-es oldalam abból az alkalomból született, hogy végleg lehúzta a rolót a Costa kávézó, így elmaradhatatlan volt egy búcsúkávé. A zárás napján be is ültünk egyre, a hab ajándék volt a latténkra. Egyébként döbbenetes hír volt számomra, hogy egy ilyen felkapott és közkedvelt kávézólánc bezárja a kapuit, ám semmi sem tart örökké, tartja a mondás.
Amúgy a kávé és a kávézás, mint társas tevékenység is csak egy pár éve robbant be az életembe, előtte az illatát sem bírtam, nemhogy az ízét ennek a fekete nedűnek. Bezzeg a pandémia első vásárlása egy kávéfőző gép volt, mert kellett a délutáni kávé, hogy bele ne bukjon a fejem a monitorba a #hómofisz kellős közepén. 🙂
Igyekeztem egy olyan oldalt összerakni, ahol jól megmutatkozik, hogy mennyire szépek a papírok, hogy a fotót milyen jól tudják hangsúlyozni a kivágatok és hogy néhány kiegészítő dekoráció, chipboard, tag és némi fröcskölés után már össze is tud állni egy alkotás. Kár, hogy a frissen pörkölt kávé illatát nem tudom hozzá mellékelni.
Felhasznált termékek:
