Minden rosszban van valami jó! - tartja a mondás. Azt hiszem nincs olyan ember, aki ezt a mondatot még nem ejtette volna ki a száján. Én is már legalább ezerszer elmondtam, de azt hiszem, hogy Bettivel való találkozásomra ez különösképpen igaz.
Decemberben egy hetet kórházban töltöttünk a legkisebb fiammal. Nagyon nehéz időszak volt ez számunkra minden szempontból, a helyzetet fokozta, hogy mindez közvetlenül karácsony előtt történt. Én abszolút hiszek a sorsszerű találkozásokban és hiszek abban, hogy a Jó’Isten nem véletlen küld embereket az életünkbe. Betti és kisfia pár napra a szobatársunk lett. Innentől datálódik a mi kapcsolatunk. Az első perctől kezdve nagyon jól kijöttünk egymással és rengeteget beszélgettünk. Nem kell mondanom, hogy ez milyen sokat számított ebben a különösen nehéz időszakban. A kórház után is tartottuk/tartjuk a kapcsolatot és be kell valljam, hogy nagyon hálás vagyok neki, mert rengeteg segítséget kaptam tőle! Rettentően pozitív, anyaságban is inspiráló, nagyon segítőkész, csak egy dolgot bánok, bárcsak ne így ismerkedtünk volna meg, de hát ezen már változtatni nem lehet. Hálám jeléül készítettem neki egy képet, ami már- már egy valódi scrapbook oldalra hajazó alkotás.
Egy 12”-os alapkartonra szívecske formában kék és sárga ecoline festéket csöpögtettem. Nagyon sok ilyen jellegű scrap oldalt csodáltam már meg, így rengeteg elképzelésem volt az elrendezést illetően. Bettiék fantasztikus képei nagyon inspiráltak, és gyakorlatilag gyermeki játékossággal pakolgattam a csipiket és a kivágatokat. Szerettem volna egy kissé könnyed összhatást elérni, így a színes kiegészítőket kicsit visszafogtam. Nagyon élveztem az elkészítését és nagyon bízok benne, hogy neki is tetszeni fog! 😊
