Barnus sokáig nem rajzolt, sőt ceruzát sem fogott a kezébe…
Nem is tudtam rávenni, hogy alkosson bármit is a rajzlapra. Nem erőltettem, gondoltam úgyis eljön mindennek az ideje…
Viszont most valami átfordult benne. Hozza marékszámra a kis műveit az oviból és itthon is sokszor kezébe fogja a ceruzát, tollat…
Olyan lelkesen ontja magából a különbnél különb rajzokat, amikhez mesél is - mert ez nem csak egy egyszerű rajz Anya, ez egy egész történet.
Már nem tudtam hová tenni a sok remekművét, tele volt a kocsi vele, az asztalom és a lakás legkülönbözőbb apró zugai is.
Így úgy gondoltam, csinálok neki egy albumot, amibe lefűzhetem és nem kallódik el mindenfelé, amiben egy helyen tudom tartani őket.
Volt itthon egy sima A5 gyűrűs albumom, amit befedtem a székesfehérvári táborban megszeretett könyvkötészeti vászonnal és egy színben harmonizáló papírral. Kerestem a témához néhány chipboardot, epoxyt, matricát és már kész is volt a számomra oly kedves album. Elválasztó lapokat is tettem bele, nem mást, mint a Ncsd csomagoló kartonjait, amelyre ugyanolyan papírból került egy kis díszítést, tényleg csak minimális.
Úgy gondolom így méltó helyet kapott Barnus rengeteg alkotása, amit boldogan lapozgat Ő is.
