Megjöttem, sziasztok!
Tettem egy kis kitérőt, de már annyira hiányzott az alkotás, hogy elvonási tüneteim voltak
A grafikus képzés utolsó szakaszában sokat ábrándoztam. Előre elterveztem, hogy majd, ha végre újra bírtokba veszem a scrap asztalom, majd jól megscrappelem és megírom az elmúlt fél évem. Azt, hogy milyen volt 7 év itthonlét után iskolapadba ülni, hogy mekkora áldozat volt a családomtól, hogy intenzív képzésre jártam, és egyáltalán azt, hogy milyen élmények értek, mennyivel lettem gazdagabb… Ezt szerettem volna… aztán belebotlottam egy fotóba és borult az egész. Jeanette Szabo photgraphy, aki a lányaim ovijában dokumentálta a farsangi mulatságot osztotta meg ezt a szívet melengető fotóját. A szemem is könnybe lábadt, mikor megláttam a két kis vadóc gyerekemet: Védát, aki zsigerből nemet mond mindenre, és egyébként is egy kis sajtkukac, 5 másodpercig sem tud egy helyben maradni, úgy mellesleg pedig ön- és közveszélyes… és Borókát, aki egy ábrándos művészlélek, mert mellette aztán bármi megtörténhet, észre sem veszi, annyira el tud merülni a gondolataiban… Szóval Zsanett elkapott egy olyan meghitt pillanatot, mikor nem itthoni környezetben, kiadva minden gőzt tombolnak, hanem mikor csak ők vannak egymásnak… persze, hogy anyai szívem minden büszkeségével inkább ezt a fotót scrappeltem meg visszatérésem örömére A papíron először nagy festékpacákat csináltam Boróka asztalomon hagyott rózsaszín vízfestékével. Aztán nyomdáztam itt-ott, majd gessoval stencileztem nagy rózsa mintákat. Ez elég halvány, de összhatásában azért számít. Egy vékony hegyű filccel többször nagy szívet rajzoltam… csak úgy vitt a szeretet érzés :D A csíkos papírból kivágott szívet körbe varrtam és eltartással felragasztottam az alapkartonra. A papírkészlet virágos lapjaiból kivágtam néhány rózsát és cseresznyevirágot, majd néhány leveles chipboarddal egy kupacba rendeztem őket. A fotót is kiemeltem egy kicsit, a feliratot pedig megkurtítottam, hogy csak annyi legyen rajta, szeretet
Felhasznált anyagok:
