Én azt hiszem, akinek gyereki vannak, nap mint nap tapasztalja, milyen rapszódikus is a testvérek kapcsolata. Egyszer ”ütik-vágják” egymást, csúfolódnak, árulkodnak, máskor meg olyan szimbiózisban vannak, hogy csak pislogunk, mint hal a szatyorban. Ezek az állapotok ugyanis képesek pillanatok alatt váltakozni, akár napjában többször… Persze nálunk is éppen így van, bármelyik két lányomról van szó.
Boróka eddig a két és fél évvel kisebb húgával, Védával járt óvodába, de szeptembertől iskolába megy. Bár a nővérével korban, fejlettségben közelebb állnak egymáshoz, azt látom, hogy ez a változás picit szorosabbra fűzi a kapcsolatukat. Gyakran játszanak iskolásat: Emi munkafüzeteket gyárt neki, matekoznak, lassan a szorzótáblát is tudja és mára gyakorlatilag megtanította olvasni (vele kapcsolatban jogosan vetődik fel bennem a kérdés, hogy mit fog csinálni elsőben?)
Egyik délután, útban hazafelé a két majdnem egyforma magas, lobogó hajú kislány olyan boldogan, összhangban vonultak és annyira jó volt nézni őket, hogy muszáj volt fotót készítenem róluk. Fogták egymás kezét, bohóckodtak, nevetgéltek, én meg legszívesebben palackba zártam volna ezt a pár percet, hogy mikor újra kitör a háború, jól rájuk szórhassam…
Az oldalhoz a virágbomba papírkészletből vágtam ki rózsákat, leveleket. Mivel a fotón jóformán világít a zöld kerítés, a hatalmas virág színei kicsit tompították azt. A kép alá a készletből vágtam picivel nagyobb papírokat, amit egy lehelet vékonyan vízfestékezett alapkartonra ragasztottam. A virágok mellé ceruzával megrajzoltam és kihímeztem néhány levelet, majd a kivágatokat is felragasztottam kis eltartással.
Végül, ha nem is palackba, de oldalba foglaltam ezt a cuki képet és emlékeztetőül kilógatom a szobájuk falára 😊
Felhasznált termékek:
