Előre szólok, hogy ez a bejegyzés egy kicsit hosszúra sikeredett, ha nincs kedved olvasni a témáról, akkor ugorj a fotókra és nézd meg milyen szép termékeket használtam, hogy összeálljon ez az emlékoldal. Ha kíváncsi vagy a háttérsztorira is, akkor egy jó kávé mellett javaslom elolvasni az alábbi gondolataimat.
A Wikipedia meghatározás alapján a hedonizmus az a filozófia, mely szerint az örömök elérése a legfontosabb dolog az életben. A szó a görög "élvezet" szóból ered. A hedonista alapelv szerint az élvezet az egyetlen dolog, ami jó egy embernek. Az persze egy másik kérdés, hogy kinek mi a jó. Ehhez a kifejezéshez azonban hozzácsapódik még a tudatos szó, ami utal a tudatos figyelemre, vagyis, hogy eldöntöm, hogy a figyelmi kapacitásom, amivel rendelkezem, mire irányuljon; ill. a tudatos jelenlét is, aminek az a célja, hogy a velem történő dolgokat minél gazdagabban éljem meg.
És végül, de nem utolsó sorban maga a tudasság is, vagyis, hogy igyekszem megszabadulni az előítéleteimtől, a felesleges elvárásaimtól (elsősorban önmagammal szemben), és úgy figyelem meg és fogadom el a dolgokat, mintha most találkoznék velük először, mintha most csinálnám azokat először. Nem minősítem önmagamat és nem cselekszem rutinból. Ehelyett csakis a jelen helyzetre reagálok.
Ugyehogy máris sokkal árnyaltabb így ez az elsőre furának ható kifejezés? Legalábbis én így értelmezem és jelenleg próbálom ezt beépíteni az életembe. Ebben segítségemre van egy mentorprogram is, amibe nemrég kezdtem bele és hasonló néven fut. Rengeteget tanulok a program vezetőjétől és a résztvevőktől is, csupa el-és befogadó ember, szeretettel, őszinteséggel és nyíltsággal. Inspirálnak, hogy jobban figyeljek magamra (testi és lelki szinten egyaránt), a munkám és a magánéletem egyensúlyára, a mindennapi sikerélmény-csalódás egyensúlyának megtartására stb stb.
Ez a 12”-es emlékoldal nekem mindezt jelenti, amit itt fentebb leírtam, nemcsak egy szép fotó egy guszta szelet sütiről. Nyilván a süti is isteni volt. Tesónapot tartottunk a nővéremmel, elmentünk az a’table! kávézó-sütizőbe és egy jó kávé mellett csacsogtunk és ettünk egy-egy szelet fincsi sütit is. Azonban egyáltalán nem volt bűntudatom, nem marcangoltam magam, hogy jaj ezt mennyire nem kéne megennem és épp azon vagyok, hogy leadjak pár kilót, de épp egy cukorbombát tömök a fejembe stb. stb.
Ehelyett ezek a gondolatok voltam bennem: mennyire örülök, hogy jót beszélgetek a tesómmal, akivel már rég találkoztam; úúúúristen de finom ez a süti, pedig iszonyat édes és el vagyok szokva az ennyire édes íztől, de ez most mennyire jó. Ill. még ez a gondolat is végigfutott bennem: minimum 2 körrel többet fogok majd futni holnap, de megengedhetem magamnak és megérdemlem.
Mennyit számít a hozzáállás egy helyzethet, ugye? Hányszor fordul elő az életünkben (különösen igaz ez a nőkre), hogy ostorozzuk magukat, hogy túlgondolunk dolgokat, hogy bűntudatot generálunk saját tetteinkkel szemben? Holott néha, csak tudatos hedonistának kell lenni 😊
Az oldalhoz felhasználtam az előző alkotásom maradékát: azt a fehér alapkartont, amiből a kivágat kiemelésre került. Fél-fél centimétert levágtam belőle és eltartással egy szépséges színű alapkartonra helyeztem. Kétféle kivágat csomagot használtam az oldalon, amik színben harmonizálnak az alapkarton és a fotó színeivel (Ingyom-bingyom és a Susogja a szellő).
A fényképet Sizzix vágó segítségével kör formájúra vágtam és egy fehér körszegélyt is raktam köré, hogy még hangsúlyosabb legyen a fotó. A színes kivágatokat a megmaradt növényminták alá helyeztem el, közé-közé szúrva néhány chipboardot a Bekuckózva készletből és pár színben harmonizáló enamel pötyit is.
Körtagekre írtam egy-két gondolatot az emlékhez kapcsolódóan és néhány matricát is felraktam az oldalra. Nem túl technikás az oldal, de mégis mutatós és a mögötte lévő gondolatok, érzések igencsak jelentősek; nem véletlen, hogy kikerült az alkotószobám falára, hogy minden nap láthassam 😊
Felhasznált termékek:
