Egy kezdeti időszakos eredeti Mogyorósit hoztam most Nektek 2017-ből. Első szárnypróbálgatásaim, bár itt már két éve elkezdtem, nem ismertem egy közösséget sem, csak úgy voltam a térben a kis havi előfizetésemmel. Aztán persze valahogy belekeveredtem csoportokba, technikákat tanultam, kérdeztem, figyeltem, próbálkoztam, elcsesztem, újrapróbáltam, elkezdtem táborokba járni, és el is röppent 7 év… :)
FIGYELEM! FELKAVARÓ KÉP KÖVETKEZIK :D
Igen, ezt is én csináltam.
Durva kontraszt, ugye?
“Gyere ki a térbe” - rögtön eszembe jutott ez az oldal. Megtartottam az eredeti fotót a káddal és a kacsával, illetve az eredeti háttérből kivágtam a jellegzetes kockákat, és beraktam az új kockák alá, így ez is a része maradt az egésznek :)
Még mielőtt belemerülnénk, tudom, hogy ez egy elég megosztó téma… én viszont imádom ezeket boncolgatni… :)
Illik-e régi oldalt megbolygatni? Az akkor már nem is az igazi? Ha egyhez hozzányúlsz, akkor a többihez is hozzá fogsz? És amúgy is legyél rá büszke, ez is Te voltál! Satöbbi, satöbbi, satöbbi.
-
Büszke vagyok erre az oldalra, hiszen mindenféle külső inspiráció, segítség, javaslat nélkül kútfőből minimális technikai tudással azért elég cuki lett :)
-
Mikor elkészült, már akkor is éreztem belül, hogy jóóó, de nem. Én nem ilyet akartam, imádom ezt a fotót, de nem tudtam megmutatni, mennyire. Egy nyitott oldal maradt az elmúlt 7 évben.
-
Ha úgy gondolom, hogy most már technikailag készen állok egy “újrapróbára”, akkor miért is ne csináljam meg? Mert a közvélemény szerint ezt nem illik? De akkor most kinek is alkotok tulajdonképpen?
Na Babám, elárulok egy titkot (mondjuk ezt nem győzöm elégszer leírni)...
Az első és legfontosabb személy TE vagy! Nem nekem alkotsz, nem Marikának, nem Katikának, hanem MAGADNAK.
“Jajj, Süti, dehoooogy, hát a gyerekemnek/ unokámnak/ naccsaládnak, hogy majd 20 év múlva örömkönnyekkel a szemükben nézegessék az oldalaimat!” - na ez nagy tévedés. Megtiszteled őket azzal, hogy az oldaladon szerepelhetnek. Az idő, amit alkotással töltesz, azt magadért teszed (énidő). Ezek a TE emlékeid, a TE érzéseid, a TE időd, a TE fejlődésed, a TE jelened.
Nem másé. csakis a TIÉD. Az, hogy egy-egy alkotásodat megosztod velünk, beengedsz minket az életedbe, emlékeidbe, nekünk megtiszteltetés - és mindenkinek, aki ezt láthatja.
Sokszor hallom vagy látom, ahogy arról beszélgettek a csoportokban vagy a táborban, hogy nem vagytok elég jók, hogy más mennyivel ügyesebb, hogy másnak miért sikerül valami elsőre, nektek meg ötödszörre sem, és amúgy is, azt meg sem lehet csinálni (neki is csak azért sikerült, mert tuti ufó).
Mi az elég jó definíciója? Mi a viszonyítási alap? Ki és mi alapján határozza ezt meg? Kinek kell bizonyítani és pontosan mit is?
Azt már tudjuk, hogy az élet értelme 42.
Az alkotásaidnak pedig TE magad vagy.
Süti
Felhasznált termékek:
