Hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra, hogy én lehetek a 2025 márciusi vendégalkotó.
Boldogsággal töltött el, hogy egy ilyen zseniális csapat engem, az én alkotásomat választotta. Mindig is ámulattal nézem a blogra felkerült csodálatos munkákat, amivel inspiráltok minket. A websophban kapható papírok, kivágatok, matricák, chipbordok között mindig lehet találni valamit, ami pont megszólít, alkotásra késztet.
Akik ismernek, azok tudják, hogy én naponta alkotok, nem nagy feladatokba vágom a fejszémet, csak naplószerűen, maximum A4-es méretben, naplót írok nem betűkkel, hanem rajzzal, ragasztással, festéssel örökítem meg a napjaimat.
A kapott alkotócsomag vidám színei és a szöveges matricaív egyből előhozta, hogy ebben az évben 40 éve ismerjük egymást a férjemmel, jövőre leszünk 40 éves házasok.
Fényképek válogatásával kezdődött az alkotási folyamat. Nosza, nagy fényképes doboz, gyere csak le a szekrény tetejéről. Kb 10 éve nem volt lent, de most kell egy kép az ifjúságunkról. Hát jól mulattunk, míg átnéztük. Mosolygós, nosztalgiázós délután volt. Nagyon jól összehozta a családot. Az lett a vége, hogy kell egy nagy album ezeknek a feledésbe merült képeknek. Ez lesz az idei nagy feladat.
De most koncentráljunk a februári vendégalkotós feladatra.
Az első alkotás egy oldal lett, 2 képpel, feliratokkal. Döntsétek el ti mennyit változtunk 40 év alatt.
A második alkotás egy minialbum, amit imádok készíteni. Az egymáshoz tartozásunkat próbáltam benne megjeleníteni.
A harmadik alkotás pedig a februári kihívás:
Pöttyös, lábujj, virág - sorának felel meg.
Nagyon boldog vagyok, hogy ezt a nem éles, nem szép, de számomra nagyon kedves képet sikerült egy 6*6-os oldalba foglalni.
A kép Káptalanfüreden készült egy gyerektáborban, egy óvodás készítette az én lábamról illetve a lepkéről.
A történet: ovisokat kísértem táborozni. Csendespihenő alatt a nagyok már nem aludtak. Megunták a mesekönyveket, ezért Bálint Ágnes Hajónapló könyvét olvastam fel nekik. A lepke annál a résznél érkezett közénk, amikor ott tart a történet, hogy a főhős fehér papírjára száll Lajos, a pillangó naplóírás közben.
Náma csend lett, az összes gyerek a lepkét figyelte, ide-oda repkedett, majd a székre feltett lábamra szállt. Én nem tudtam volna lefényképezni, ezért az egyik nagyfiú, már 7 éves kattintotta le a pillanatot, ami számunkra nagyon izgalmas volt. Kicsit hosszú lett a történet, de talán így érthető, hogy miért ezt az életlen képet választottam.
Fogadjátok szeretettel alkotásaimat!
Köszönettel:
Reizingerné Fejes Tünde
Felhasznált termékek:
