Igazi utazónapló - Scrapup.hu - ScrapBook Webáruház

Sziasztok!

Már biztos megszoktátok, sőt lassan talán unjátok is, hogy mindig naplózással kapcsolatos dolgokat hozok vagy memory planner, vagy TN füzet formában, de részemről csaknem teljesen áttértem erre az alkotási, emlékmegőrzési módra. Klasszikusokat - például oldalakat vagy fancy albumokat - nem készítek. Nekem ez a fontos és kedves, a hobbinkban pedig az is olyan nagyszerű, hogy ennyire sokrétű, és mindannyian megtalálhatjuk benne a nekünk való vonalat.
Ma sem fogok csalódást okozni szerintem, hiszen TN füzetet hoztam, de van benne egy kis csavar. Húsvét után a párom hirtelen felindulásból kitalálta, hogy ha már megint hosszúhétvége lesz, „ugorjunk le” a tengerhez. Mondom oké, de akkor én meg szeretném kipróbálni, hogy „igazi” utazónaplót készítsek, azaz ott írjam, dekoráljam helyben, és a fotókat is ott tegyem be, szóval teljesen az utazás közben készüljön. Fontosnak tartottam ezt neki elmondani, mert ez igényel időt a közösből is, és némi toleranciát is bizonyos helyzetekben. Beleegyezett, szállást foglaltam, mentünk.

Utazást megelőző este igyekeztem egy vállalható méretű kis scrap motyót összerakni, amit a napi mozgások során is tudok vinni. A következők kerültek bele (felsorolásként hosszú, de amúgy elfért egy nagyobb szütyőben): TN füzet, kivágatok, betű és szám matricák, szómatricák, washi matricák, enyvezett papír ragasztószalag darabok, fehér akril filc, néhány akvarell cerka, egy víztartályos ecset, aktuális kedvenc toll, néhány chipboard, pasztell szövegkiemelő, hordozathó mini nyomtató (xiaomi portable printer)+papír, dátumbélyegző, hegyező, ragasztó stift, olló.
A napi rutin során, amit végül ténylegesen állandóan magammal hordtam az a TN füzet, egy toll, valamint egy fotó méretű minta papír (a papírcsomagban lévő kalibráló kártya) volt. Kész passz. A dekorokat, előkészítéseket reggel (korábban ébredek, mint András), vagy este csináltam meg a szálláson.
A napi „rutinom” így nézett ki: elkészítettem az aznapi „fejlécet” – ezt általában reggel, vagy ha elfelejtettem, akkor kihagytam neki a helyet. Néhány oldalt előkészítettem az enyvezett papírdarabokkal, mert nekem ezek a kraft felületek fogják össze az albumot, oldalról oldalra megjelennek és adnak neki egy egységet a „káoszban”. Általában 3-5 oldallal készültem be.
Napközben, ha leültünk valahova csak úgy vagy enni, kávézni, sütizni vagy akár a hajón, akkor előkaptam a füzetet és írtam; amit látok, amit érzek vagy ahol vagyok, sallala – kb. bármit. Mivel fotóztam is lelkesen, azonnal tudtam melyik kép fog oda kerülni, a nálam lévő sablonnal megrajzoltam a helyét (odaírtam mi kerül majd oda), és így könnyű volt elhelyezni az írást, valamint később a megfelelő képet.
Sajnos nagyon kevés már a boltokban, vendéglátóhelyeken a névjegy, reklám kártya. Néhol tudtam matricát lejmolni, vagy elhoztam szalvétát, csomagolt fogpiszkálót ilyesmit, de kevesebb helyi papír emlék került a füzetbe. A turista info pontokon vannak füzetek, de mivel Szlovéniában is ünnep volt, csak a harmadik napon jutottam pár szóróanyaghoz. Ez szerintem helyszín függő hol mit, és mennyit lehet az albumba komponálni. Ha van jó zsákmány, szerintem használjátok bátran!
A lényeg: írtam, írtam és írtam, meséltem rólunk magunknak, próbáltam leírni a pillanatok varázsát, szánva időt arra is, hogy meg is éljem őket. Amikor pedig a szállásra visszamentünk - akár sziesztázni, vagy késő este, illetve korán reggel - akkor kinyomtattam a választott fotókat a kis printerrel (nem zavart, hogy kevésbé jó minőség, mint amit utólag lehet készíteni) és beragasztottam őket a helyükre (mert hogy ezek a papírok egyben matricák is!).
I m á d t a m, hogy naprakészen ott volt minden az albumban! Ha valami élményt le akartam írni, azt este még beleírtam. A dátumbélyegzőt amúgy nem kellett volna kivinni, de könnyű és kicsi is, elfért, nem bántam (nekem ez kattanásom, na). Nem spóroltam semmivel, mert egyrészt volt nálam egy tartalék füzet, hogyha túl sokat írnék (nem így lett), másrészt a plusz cuccokból bőven volt nálam ráhagyás is – ezeknek kb. semmi súly és helyigénye nincs.

Az utolsó napon, amikor hazafelé autóztunk, egy helyben vásárolt vonalas füzetkébe jegyzeteltem, ezért ott csak annyira figyeltem, hogy egyoldalasként használjam (a későbbi beragaszthatóság miatt), és ne menjek ki az írással a szélekig, mert kicsit szélesebb volt, mint a TN füzetem.
Elég későn értünk vasárnap haza, ezért otthon még két estét szántam erre – az utolsó napot befejeztem, és a fennmaradó oldalakra csináltam egy „kedvenc percek” válogatást, ahova már a normál nyomtatón készített képeket tettem, és kerültek bele nagyobbak is, mint amit a kis úti-printer tudott. Ide is került dekor és betűmatrica.
Ahhoz képest, hogy május 4-én este értünk haza, május 6-án este már a kezemben volt a teljesen kész, cuki útinaplóm!

Egészen más volt ez, mint emlékezve írni. Ott lenni, ott és akkor írni egy új élmény.
Új tapasztalatom még az, hogy ez nem rabolt el igazából időt, sőt fokozta a relaxálás élményét, segített lelassulni és frissen megélni, mélyíteni a pillanatok varázsát.
Még azzal lehetne fokozni, hogy rajzolok/festek is. Talán legközelebb.

Próbáljátok ki, érdemes! Tényleg.

Alkotni jó!
Lily