A kihívás témája kicsit elgondolkodtatott. A ronda januárban szép dolgot keresni? A havat nem igazán szeretem, a hideget mégkevésbé, semmi igazán rendkívüli nem történt velem ebben a hónapban. Tényleg kezdtem picit nehéznek érezni a feladatot. De jött egy-két langyosabb nap, amikor a hó elolvadt és a hóvirágok végre teljes pompájukban megmutatkoztak.
Különösen örülök nekik, mert nekem kedves virágoknak számítanak. Nagyon nehezen kezdtek el szaporodni nálunk a kertben, sokáig csak egy-két szál magányoskodott. Valahogy nekem a tavasz közeledtét jelzik, reményt, hogy végre eltűnik minden, ami a télre utal.
A vázlatot az első pillantástól kezdve nagyon szimpatikusnak találtam, biztos voltam benne, hogy "ezt a lécet meg tudom ugrani". Először az akvarelceruzák és egy lapostányér (igen, az volt) segítségével felvázoltam a köröket, majd vizes ecsettel elmostam itt-ott. Amíg száradt, a kép rétegzésével, a papírok méretrevágásával folytattam, illetve a vendégalkotóként kapott chipbordokból válogattam ki a nekem ideillőket.
Némi cérnát is letekertem,varrtam, ragasztottam, bélyegeztem, szócímkéket vágtam - és összeállt az oldal.
Felhasznált termékek:
