Sziasztok!
Aki követi a munkásságom az tudja, hogy már nem tervezek 12”-os oldalakat, áttértem az A4-es méretre. Szóval ezt az oldalt nem én készítettem, megcsinálta magát! De tényleg, én csak hagytam…
Az úgy volt, hogy meghozta a postás az első nyári scrapUp! „pizzás” csomagomat, benne a gyönyörű és inspiráló Napsütötte utakon készlettel, amit lelkesen ki is pakoltam; átsimogattam, csodáltam a színeit, felfedeztem a részleteit és átnéztem a sok-sok kivágatot. Aztán eszembe jutott Orsi ehavi kihívása, és megakadt a szemem a 05-ös papíron, amit már akkor kiszúrtam, amikor az első kukucskákat mutatták Sophie-val a DT chaten. Ez az, ez kell nekem! – gondoltam.
Másnap reggel, amíg a párom még a fürdőszobában szöszölt gyorsan kivágtam a jegyzetlapokat és bekészítettem a dobozkámba... (Aztán mentünk dolgozni.)
Amikor végre eljött az alkotóidőm, elrendeztem az egyik fás háttérre (06-os papír) ezeket a már kivágott elemeket és úgy éreztem, nekem ez így kell, ahogy most van: csak egy oldal, mint egy fali tábla, ami egyszerre hordozza az indulás előtti készülődés és az érkezés, illetve nyaralás kiemelt részleteit, egyfajta összefoglaló. Nem az a hagyományos scrapbook oldal, de kit érdekel. 😊 Tőlem nem rendhagyó módon nincs is egyértelmű fókusz az oldalon, amolyan „eyecandy”, szemnek való mazsolázó, aminek a részletein elidőzik az ember, vigyorog hogyan is volt, és de jó volt… Szóval mesél.
Előkaptam néhány diakeretet, a cuki kivágatokat, megmaradt chipiket, kraft washi csíkokat és csak pakolásztam zenehallgatás közben. Amikor szemre jónak tűnt fotókat nyomtattam, főpróbát tartottam (ilyenkor fotózom az oldal tervét és megnézem a képet működik-e a dolog), végül rögzítettem az elemeket. Aztán írtam.
Így utólag azt hiszem jobb lett volna előbb írni, aztán ragasztani, de megoldottam, és sikerült a rétegzett elemeket megemelve utólag is lejegyezni, amit akartam. Ebben sokat segített, hogy mindig csak középen ragasztok, így később is lehet bedugdosni elemeket az oldalra és pl. ilyen helyzetekben óvatos felhajtással hozzá tudok férni a felületekhez.
Szeretem ezt az oldalt, kevés fotóval rengeteg emléket őriz, és szívesen kitenném a falra is, mert felidézi bennem ennek a tavaly őszi nyaralásnak az élményeit. Szóval, ha lesz az egyik falamon egy naaaagy parafa táblám, ki is tűzöm tuti, és ahányszor ránézek vigyorgok majd boldogan!
Közben azt hiszem Orsi júniusi kihívásának is sikerült megfelelni, bár én ezt alkotás közben elengedtem, csak az öröm és az emlékek felidézése vitt…
Jöttök játszani? Alkotni jó!
Révhelyi Beatrix, Lily
Felhasznált termékek:
