Először is engedjétek meg, hogy nagyon boldog új évet kívánjak mindannyiótoknak! Nem is telhetne el ez a hónap a megszokott kihívás nélkül, amit én is hálásan köszönök Sophie-nak! Kapva kaptam az alkalmon és én is választottam magamnak egy mondatot. Nagyon sokat gondolkoztam a szavakon, de egyikbe sem tudtam azt belesűríteni, amit célul tűztem ki, ami most a leginkább jellemez ill. azt, ami szeretném, hogy a 2025-ös évemnek irányt mutasson! Így végül arra jutottam, hogy a „Bármire képes vagyok!” egy olyan erőtejes célkitűzés, hogy akár az elkövetkezendő Isten tudja még mennyi évemre is igaz kell, hogy legyen! A tavalyi évemet a hit lengte körbe, nyilván ez most sincs másként, csak úgy érzem most egy következő szinte kell emelnem a céljaimat.
Aki figyelmes, észreveheti, hogy ugyanaz a fotó mindkét oldalamnál. Nos, ez nem azért van, mert nem vállalom az időközben kialakult ráncaimat, vagy mert esetleg ne lenne új szelfim (bár őszinte leszek, tényleg nem sok képet készítettem azóta magamról), hanem, mert ez a kép a Bence- hegyi kilátón készült, ahol olyan különleges érzés töltött el, mint mikor Sophie a Monte Baldon volt. Az oldal rettentően egyszerű, bár annál mutatósabb, az egyik régóta tartogatott nagy koszorút vágtam ki, majd félbe.
Remélem inspirálóan hat rátok és sokan csatlakoztok az e havi kihíváshoz is! 😊
Felhasznált termékek:
