Ez mindig így van: semmi sem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől; de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors.“
(Ottlik: Iskola a határon)
A barátait az ember nem választja. Kapja őket, ajándékba – ki tudja, miért?
Az én legjobb barátomat egy kiránduláson hozta elém a sors. Hollandiába menet ismerkedtünk össze jó 18 évvel ezelőtt – vagyis nem mostanában.
Éltünk át együtt esküvőket, megszülettek a gyerekeink, láttuk egymást lent és fent –
és semmi nem változott, hacsak nem a szarkalában a szemünk körül. 😊
Verusnak rengeteget köszönhetek.
Az elfogadásról és a nyitottságról tanítanak a találkozásaink. A legutóbbi tavaly ősszel történt, már bőven a lezárások közepén. Kiültünk enni egy görög gyorsétterem teraszára, aztán kávéztunk. Akkor készült rólunk ez a fotó.
Az oldalam alapja a ScrapUp majdnem 12”-es keretes ’Doodles Background’ chipboardja volt, ami olyan, mintha sok kicsi keretet pakoltak volna egymás mellé, nagyon szeretem.
Először néhány keret mögé fekete-fehér, néhány mögé őszies színű papírokat tettem. (Még mindig maradtam Sophie ’Mindenhol jó’ papírkészleténél, univerzális, mindenhez jó papírok vannak benne 😊 )
Díszítésnek fekete-fehér és okkersárga, valamint lilás virágokat, csillagokat és feliratokat ragasztottam pár keret szélére.
Két helyen ’kicakkoztam’ a papír szélét, aláraktam színes papírt, majd tűzőgéppel visszatűztem, hogy a papírok mintája itt is visszaköszönjön.
Sajnos, kábé mire idáig eljutottam, a színes fotót, amelyen minden szín (az okker, a lila, a halványzöld) visszaköszönt – és ami a délután hangulatát a legjobban visszaadta – ezen a ponton le kellett cserélnem. A túl sok szín és minta miatt az egész kép szétesni látszott. Így került az eredeti színes fotó fölé végül egy fekete-fehér. A színes fénykép csíkja azért még kivillan alóla, emlékeztetőül. 😊
Felhasznált termékek:
