Szeretném hinni, hogy a barátainkat a Jóisten küldi hozzánk.
Hogy a találkozások, a megérkezések és az elengedések is eltervezettek.
Ahova megyünk, amerre érkezünk, és akikkel ott találkozunk, előrébb terelnek minket az utunkon.
Valaki közben elmarad, másvalakit elveszítünk, de mindig jönnek új találkozások.
Amikor ez a kép készült, akkor épp a családommal, akiket ezer éve nem láttam már akkor. Ugyanaznap később pedig egy jóbaráttal futottam össze, akivel azóta másfelé vitt az utunk.
Jó ránéznem erre a képre, mert minden előjön amit a Gellérthegy oldalában aznap éreztem. Az illatok, a nevetések, a napsütés. A visszahozhatatlan, gondtalan pillanatok. Olyan jó, hogy a scrapbook ezeket mind megőrzi nekünk későbbre.
Az oldalam alapja egy 12’esre nagyított fekete-fehér papír az egyik kedvenc készletemből. A színes levelek és virágok ugyanennek a készletnek egy másik papírjából lettek kivágva, majd, hogy kontrasztosabb legyen az oldal, tettem bele több fekete vagy fekete-fehér levelet. Pár Sizzix kivágat, enamel pötty és matrica, és már készen is voltam.
Andi kihívására még Ti is alkothattok fekete-fehér fotóval. Vágjatok bele, sokszor nem kell ahhoz színes kép, hogy a gondtalan pillanatokat visszaadjuk.
Felhasznált termékek:
Betűkészlet matrica 14 választható színben 
