„A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.”
*
Vannak, akik tudják rólam, hogy szeretem fényképezni a Dunát. Biciklin járva a természetet elképzelhetetlenül szép színek és tájak jönnek elém. Ha csak ezek egy részét le tudom kapni, szerencsésnek mondhatom magam. Csodás pillanatokat örökítek meg, halkan érkező váratlan hangulatokat, amik aztán, ha szerencsés vagyok, ott maradnak a képbe bezárva. Az oldalamra került fotó is egy ilyen elkapott pillanat eredménye.
Egy másik érdekes adat rólam: nagyon szeretem a vázlatkihívásokat. Régóta vagyok így: nem tudok betelni vele, ki hogy dolgozza fel és alakítja át a saját szíve és ízlése szerint azt a csupasz vázlatot, ami előtte van. Ezért fogott meg Sophie ötlete is. Aztán rögtön megakadtam, szokás szerint. 😊 Hogy lesz ebből oldal? És miről?
Aztán forgattam egyet az egészen, és máris beindult a gondolatmenetem. Máshonnan nézve hirtelen összeállt a kép. Főleg, amikor rátaláltam a fent említett dunai fotóra. Megvolt a koncepció, és megérintett a hangulat, a táj varázsa újra. Egy pár kivágat, matrica, és az elmaradhatatlan biciklis chipi: kész is lettem.
Jöttök Ti is játszani velünk?
*
Felhasznált termékek:
