Annyira szeretem a kihívásokat! Felpiszkálják a kis tunya alkotóénem, és olyan dolgok készítésére sarkallnak, amik amúgy meg sem fordulnak a fejemben. Például 12”-os oldalt is rég készítettem már, valahogy másfelé sodort a scrap élet, de mostanában újra rákaptam és olykor készítek egyet-egyet.
Most Orsi sokfotós kihívására úgy gondoltam, nem TN oldalpárt, hanem egy nagy oldalt készítek…
Olykor világgá megyünk. Számomra ez olyan élmény, amit kicsi gyerekként képzeltem el, amikor Anyu olvasta a mesét, és a főhős felkerekedett, hogy elmenjen ismeretlen tájak felé, ahol új kalandok és kihívások várták. Vannak olyan utak, amik ugyanezt az érzés idézik fel bennem, és bár az internet segítségével felderítem a lehetőségeket, szállást is keresek stb., de valójában fogalmam sincs mi vár, milyen új, érdekes dolgokat találok, mi érint meg…
Életem egyik legnagyobb és legcsodálatosabb utazásának képeit szerettem volna megörökíteni most ebben az oldalban, átadva azt a csodát és élményt, amit kaptam. A fotók kiválasztása kihívás volt, a több száz kép közül nezen sikerült tucatnyira szűkíteni a kört, és végül a kilenc legkedvesebb képpel alkottam.
A vízióm az volt, hogy a geometrikus kereteket használom fel az oldalhoz, ezért először azokat rakosgattam, a még teljesen üres lapon addig, amíg úgy nem éreztem, jó lesz az elrendezés. Csak ezután véglegesítettem a fotókat és nyomtattam ki azokat nagyjából megfelelő méretben. Tervem szerint meg akartam vágni őket, de amikor képekkel is megnéztem az elrendezést, feldobálva a geometrikus kereteket is, rájöttem, hogy nem fogom levágni a felesleges részeket, mert tetszik ez így a szememnek, bár néhány elem esetében úgy döntöttem, inkább „csupaszon” fog maradni…
Amikor láttam mi hova kerül, felraktam a kiválasztott chipiket is a helyükre és lefotóztam az oldal pontos elrendezését - mert már nagyon gyorsan tudok felejteni, hihi. Ezután lehúztam mindent a papírról és az alapkarton üresen maradó részeire fekete tintát fröcsköltem, és a képeket oda-oda próbálva pecsételgettem is (zölddel és szürkével). A finomítás érdekében végül egészen vizes halványkék cseppeket is szórtam néhány helyre.
A fotóimat kétoldalú ragasztóval rögzítettem az oldalra, a chipikhez pedig a folyékony ragasztót papírra nyomtam ki, és onnan vettem fel k is adagokban a kétoldalú ragasztó leeső papír csíkjaival, mert ezek a geometrikus keretek nagyon szép vékonyak, és ha csak rányomtam volna tubusból, könnyen mellé folyik.
A szöveges kivágatokat és hulló levél sziluetteket utolsó simításként helyeztem fel a végül kilenc fotót tartalmazó oldalra, ami számomra sokkal többet mesél, mint amit nektek elmond majd, de remélem azért így is érződik, miért vágytam annyira, hogy húsz év után újra elmehessek Bretagne-ba…
Alkotni jó!
Révhelyi Beatrix, Lily
Felhasznált termékek:
