"Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,
olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábnyomán már
kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,
fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,
s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.
S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék
lánggal lobban az ég"
(Radnóti Miklós)
Hetek óta várom a tavaszt. Hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. Várom a napsütést a hajamra, az arcomra. A jó, tavaszi illatokat, a hóvirágot, s a többi hírnököt. De egyelőre nem jött még senki. Korai még, persze: csak március eleje van. Tudom én is, nem kell mondjátok. 😊
Mégis, valahogy idén hosszabbnak, nehezebbnek tűnik a tél...
Most nem beszélek a nyilvánvaló körülményekről... Egyszerűen csak úgy érzem, olyan nehezen nyit most a természet.. még alszanak a fák, a vackukban a sünik; még nem kész ébredni a világ.
Lehet, ezért is gondoltam arra, hogy tavaszi képeslapokat hozok most Nektek. Egy kis színeset csempészek velük a sötét, halvány hétfőtökbe.
Elővettem a tavalyi tavaszi papírjaim, egy-két chipboardot, vágókést, és a varrógépem.
Vágtam, ragasztottam, varrtam, és most itt díszeleg az asztalomon egy kis adag tavasz.
Jóleső ránézni. 😊
Remélem, most már majd az igazi sem várat sokat magára. 🌷
Felhasznált termékek:
