„Van az a hosszú pillanat, csak azt akartam, hogy most az egyszer várd ki itt velem,
mikor a nappal és az est közötti harcban épp döntetlenre áll a küzdelem.” (Turbuly Lilla)
Vannak pillanatok, amiket nem felejtünk el sosem. A nyár, amikor ezt a karkötőt kaptam. A szállásunk a Balaton partján, ahol hosszúlábú pókok és ijesztő százlábúak járkáltak az ágyunk körül éjszaka. Ahol a barátainkkal voltunk együtt, több kisgyerekes család: kikapcsolódás volt ez, sok gyerekzsivallyal. Strandolás, teraszon reggeli, kerti mozi, ilyenek. És ez a karkötő. Vásárfia, bizsu – és közben mégsem.
Azóta is az egyik kedvenc születésnapi ajándékom a barátnőmtől.
Pillanatok.
Nagyon sokszor nem tudjuk mit jelentenek majd később, hogy emlékezünk majd rájuk, miképp állnak majd meg az időben és hogy térnek majd vissza újra és újra az életünkbe.
Amikor megláttam Judit kihívását és végiggondoltam a témáimat, ez volt az első, ami előbukkant a múltból. Egy kis darab az egészből, részletfotó, mégis jól elmondja a lényeget, a fontosat, visszahozza a pillanatot, és ha nagyon figyelünk, mögé még mennyi mást is...
A többi részlet: a hexagonos alakzatok egy régebbi, általam kedvelt oldalról kapták az ihletet, a cím pedig adta magát. Aztán jött még egy kis firka, pecsételés és kész is lettem.
Azt hiszem, Judit kihívása nem elvitte a fókuszt, csak szép finoman máshová helyezte. Örülök, hogy így történt.
Felhasznált termékek:
