Vágyaink falatnyi, színes és kimondhatatlanul finom süteményét, megvenni elég drága, megsütni viszont nehéz.
Na nem úgy nehéz, hogy bonyolult lenne a recept és lehetetlen lenne megsütni, hanem úgy, hogy sosem tudjuk, hogy mi lesz a végén belőle. Lehet, hogy tökéletes sütiket húzunk elő a sütőből, de az is lehet, hogy amit kiveszünk a sütőből egyenesen megy a kukába.
Nálunk, ha az utóbbi eset történik, a férjem mindig kárpótol és a délutáni sétánk ilyenkor mindig valahogyan a francia cukrászda irányába vezet és ahogyan ö mondja, kárpótol a kárba veszett munkámért, mert hát macaront mégis csak a franciák tudnak a legjobban készíteni. Ilyenkor elgondolkodom, hogy aranyos velem, vagy cukkol... na de kit érdekel, amikor beleharaptam már a legkedvencebb sütimbe.
A fotó is egy ilyen alkalomkor készült és amikor megláttam a macaronos papírt az „Édesem“ készletben, rögtön tudtam, hogy oldalt kell készítenem a fényképpel. Nem mondom, hogy egyszerű oldal, mert nem az.
Stencileztem az alaplapot, régebbi, sajnos a shopban már nem található stencilekkel (én nagyon szeretem őket), majd lyuggattam is egy mintát az alaplapra, majd kézzel varrtam is.
Erre a háttérre került rá a fénykép, a kivágatok, majd a címszó és szómatricák.
Apropó címszó, itt a " Gyufa betűk " chipboard betűkészletből használtam pár betűt, amelyet először színben az oldalhoz passzolóan megfestettem, majd lakkal lekentem őket. Úgy gondoltam, hadd hasonlítsanak picit a tökéletesre sült macaron tetejére, amely csillogóan fényes. Hát Lányok ilyen lett az oldal, fogadjátok szeretettel!
Felhasznált termékek:
