Még egy bő hét hátra van a májusból és ha nektek is megbirizgálta a fantáziátokat Orsi izgalmas kihívása, akkor gyertek, játsszatok velünk! A feladat látszólag egyszerű: a feketén és a fehéren kívül csak egy színt használhatsz az oldaladon. Ennyi. De mégsem egyszerű!
Részemről csupán a fotók válogatásával és pakolgatásával órákat töltöttem el, amiért hálás vagyok Orsinak, annyi szép emlék bukkant elő, amit dédelgethettem. De az egyetlen szín bizony feladta a leckét, és a ScrapUp!-os készleteimhez is szerettem volna valamennyire igazodni, ezért azt hiszem kissé túlgondoltam a dolgot. Ráadásul TN oldalpár készítését terveztem, de aztán amikor megvolt a fényképem – amit imádok – tudtam, hogy komolyabb fába vágom most a fejszém, és egy nagyfotós oldalt készítek. Valószínűleg sokan nem is értik majd, miért ez a kép és egyáltalán mi van rajta, de nekem annyi emléket és érzést hoz fel, hogy alig tudtam magam „kifejezni” a kiegészítőkkel - az áradó érzelmeim „telebugyogták” volna a teljes oldalt is. (Hmmm, lehet most is sok, ami rajta van?!)
Persze megmaradtak eszköznek a szavak is: bújtatott szöveg ablak került a fotó mögé, aminek végül mind a két oldalára írtam kommentet, és kicsit megnyugodtam, hogyha szenilis mami leszek, akkor is tudom majd, mi az a furcsa-gyönyörű érzés, ami elfog, ha látom ezt a fotót…
Hogy készült az oldalam
Summázva: a szokásos lilys-káosz módszeremmel. Kipakoltam mindenemet, ami volt a témához, illetve a választott színhez. Most azért nem volt akkora tobzódás, mint általában, de azért akadt miből mazsolázni: voltak fekete-fehér mintás papírjaim és leeső csíkjaim is, és szerencsére a „Zene a mindenem” papírkészlet több papírja is illeszkedett a témámhoz és a választott (piros) színemhez is. Chipboardokból nálam sosincs hiány, függő vagyok, bevallom.
Kinyomtattam a nagy fotómat és hosszas tipródás után négy kisebbet is. Az oldal a 2017 U2 Joshua tree turné sorozat amszterdami koncertjének általam megélt emlékét eleveníti fel.
A fényképeket elrendeztem a 12”-es alapkartonon, kivágtam a papírokról azokat az elemeket, amikről azt gondoltam működhetnek, és elkezdtem pakolászni a lapon a dolgokat. Úgy éreztem, az egyik kedvenc dalom szövegének részlete számomra elengedhetetlen, ezért azt akril filccel ráírtam a nagy képre. Amikor úgy láttam kb. jó az oldal, csináltam róla egy fotót, aztán mindent lehúztam a lapról, mert fröcskölni akartam a fehér alapra (világos szürke és fekete tintával). A pacácskáimat megszárítottam, és utána felépítettem a layout-ot.
A nagy kép alá dekorgumit vágtam, hogy kiemelkedjen szó szerint is az oldalról, aztán elkészítettem a rejtett szövegdobozom helyét (ha minden igaz találtok róla képet a leírás alatt), és csak ezután helyeztem el a befröcskölt alapon.
Bár segít az előre elkészített vázlat fotója, nem szoktam hozzá mereven ragaszkodni, most is végül az egyik kis kép bekerült a „zsebbe”.
A fő elemek elhelyezése után már csak elrendeztem és bebújtattam mindent, majd apró ragasztó kenésekkel felrögzítettem az elemeket a lapomra.
Amíg száradt, megírtam a jegyzeteimet is és kész is voltam. Végső simításként már csak néhány dekor pöttyel egyensúlyoztam ki az elemeket.
Jó-jó, de mi van a képen?!
Gondoltam hátha érdekel benneteket, mégis mi van a fotón. Ezen az eseményen aznap nagyjából ötvenezer ember vett részt és biztos mindenki egészen mást mesélne (és alkotna) róla. Nekem a legnagyobb élményt azok a percek adták, amikor a tribünön körbe-körbe „áthaladó” hatalmas fehér lepel alatt - jómagam is a kezemmel azt magasba emelve - adtam tovább a mellettem ülő felé ezt a vékony, hófehér anyagot, miközben bennünk lüktetett a zene.
Különös varázsa van annak, amikor több tízezer ember együtt énekel, és valahogy mindez a törékeny anyag alatt, azt együtt mozgatva, ezt az az érzést tovább fokozta, számomra új magasságba emelte. Nem tudom elmondani, leírni és kifejezni milyen csodás volt, de legalább megpróbáltam.
Búcsúzóul 3 tipp
- Soha ne fröcskölj takarás nélkül (legjobb, ha mindent elpakolsz a környékről)!
- Ne ragassz semmit a munkád felett! Ha folyékony ragasztót használsz, inkább nyomj ki egy kis adagot papírra, és onnan vedd fel egy leeső papírdarabbal vagy régi bankkártyával stb.
- A rétegek készítésekor semmilyen felületet ne ragassz telibe, elég a belső részeken rögzíteni az elemeket. Így ha később még alá csúsztatnál ezt azt, nem leszel gondban!
Alkotni jó!
Révhelyi Beatrix, Lily
Felhasznált termékek:
