Most nem biciklizek. Sajnos.
Az egész úgy kezdődött, hogy hazafelé elhoztam egy csomagot a kormányon.
Esés és ujj- és orrtörés lett a vége. Kényszerpihenő – három hétre. Vagy talán tovább, a gyógytornától függően.
És most itt vagyok, ülök a majdnem-júliusban, és muszáj arra gondolnom, nemsokára újra biciklizhetek. Mert enélkül nagyon nehéz.
Így amikor albumot gondoltam készíteni az ehavi kihívásra, nem is tudtam más témát kitalálni: a tavalyi év leghosszabb biciklitúráját foglalom albumba.
*
Tavaly júniusban, talán épp egy évvel ezelőtt, körbetekertük a Tisza-tavat. Kaptunk 3 nap kimenőt a családtól, és a férjemmel a kalandvágy szellemében elindultunk, hogy biciklizünk 95 kilométert.
Jó, tudom, nem mindenkinek ez a felhőtlen kikapcsolódás szinonimája. 😊 Nekünk mégis az volt. Pénteken érkeztünk, szombat reggel pedig, Poroszlóról indulva körbetekertük a Tisza-tavat. Nem, ne higgye senki, hogy ez egy könnyű kis túra volt, a végére bizony mindenünket bele kellett tennünk, hogy végigvigyük. Én sem mentem korábban még ennyit. De sikerült. És ez az album lesz róla a bizonyíték. A fotók a kihívásról, amelyet tavaly megcsináltunk – és amit talán idén is sikerül, törött ujj és gyógytorna ide vagy oda. 😊
*
Az albumom ötletét az Instagramon találtam. A megvalósítással kicsit lassan haladtam így, hogy a jobb kezem mutatóujja sínben van – még mindig. (Remélem, már csak holnapig 😊 ) Amint készen volt a borító, kezdhettem a tasakokat, majd szépen lassan a tageket is készíteni. Végül jöttek a fotók, és a díszítés.
Addig, míg újra eljutunk, teleírom az üres helyeket a tavalyi év emlékeivel, hogy a fotók mellett minden szépen egy helyen legyen. Addig, míg újra eljutunk. 😊
Felhasznált termékek:
