Miközben a legújabb blogbejegyzésemen agyaltam, eszembe jutott, hogy milyen régen csináltam Pocket Lettert! Elő is vettem a gyűjtőalbumomat és egy üres tasakot, majd igen gyorsan meg is születtek a kis kártyák. Az albumban lapozva kellemes emlékek törtek rám abból az időből, amikor beszálltam a pocket letter-küldözgetésbe. És képzeljétek, Lily (Révhelyi Beatrix) egyik alkotása is nálam lapul nagy becsben tartva! Újra a tavalyi karácsonyi készlet papírjai és a kis imádnivaló manók szállták meg az alkotó asztalomat.
A kártyák alapjához megint maradék kartonokat használtam, melyeket bevontam a készlet papírjaival, illetve néhány kivágható kártyával. A háttér szélét megint megtintáztam, hogy kissé öregbítsem. Ezután következtek a díszítő elemek. A feliratos és karácsonyos chipboardok közül válogattam, de nem kellett őket átszíneznem, mert a natúr színük most jobbnak bizonyult az élénk háttér előtt. Miután betuszkoltam a kész műveket a tasakokba, egy chipboardot két kártya közé ragasztottam a tasak elejére, mintegy megtörve a kártyák geometriáját. Természetesen a szélére is biggyesztettem egy kis díszt; egy maradék sörkarton köröcskét pirosra festettem és egy hópelyhet domborítottam rá fehér domborító porral. Ez az aprócska dísz az egyik kedvencem, a másik pedig az akril díszek, melyekből egy tejfehér hópelyhet és egy átlátszó csepp formát (picike felirattal) választottam ehhez az alkotáshoz.
Most ezek a kártyácskák nálam maradnak, a huncut kis manók nekem fognak örömet okozni! Mivel a manók létszáma mára erősen megcsappant, a manóuralom is lassan hanyatlani látszik az asztalomon és a további alkotásaimon is…
Felhasznált termékek:
