December vége van. Már csak két nap az évből.
Két nap, amikor elgondolkozhatunk, visszatekinthetünk, mielőtt nekilendülnénk az Újévnek..
Milyen lesz vajon az Új? És miben volt szép, könnyed és bőkezű az Ó?
Mi a családdal többször terveztünk olyan dolgot ebben az évben, ami végül nem, vagy máshogy valósult meg. Az események folyása sok tervünket átírta. Mégis meghitt és különleges is volt idén a Karácsonyunk. A Családunktól – a Családomtól volt az, akikkel együtt ünnepeltünk.
Biztos Nektek is vannak idénről felejthetetlen – vagy épp felejthető 😊 – pillanataitok…
Ezért hoztam ezt az oldalt a mostani kedvenc karácsonyi versemmel Szabó T.Annától:
Az ünnep azé, aki várja
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl -
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák - hallod?
- egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
"Gyújts meg a legutolsó gyertyát!"
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz - vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek -
az ünnep azé, aki vár.
A karácsonyfa az oldalon egy felnagyított chipboard. Mögé tettem idei és tavalyi téli papírokat. Választottam az egészhez egy karácsonyi fotót, majd az oldal szélére a verset. Kellett még egy kicsi díszítés itt-ott, és kész voltam.
Remélem, Nektek is jól, alkotósan és pihenősen telik az év vége.
Találkozunk jövőre!
Felhasznált termékek: