Múlt hétvégén a pécsi lányokkal kluboztunk egy jót, ahol Teti hozta inspiráció alapján alkottunk. Bevallom őszintén, hogy igen rossz kedvvel indultam neki a napnak, nem is reménykedtem, hogy alkotni fogok. Szerencsére ezek az alkalmak terápiás célt is szolgálnak látatlanban, így a klub végére felmutathattam én is valamilyen alkotást, beszerezhettem néhány új cuccot -, mert nekünk, lányoknak a vásárlás is gondűző tevékenység-, valamint új gondolatokkal indulhattam haza. Felmerült ugyanis, hogy vegyük elő újra a régi oldalainkat tanulás céljából; hogyan és miért csináltam régen egy-egy oldalt, és hogyan csinálnám most másként. Otthon már régebben kikészítettem egy régi oldalam, melynek a fényképe egy temetés kapcsán aktuálissá vált. Ezt az oldalt akartam újra alkotni.
A képet most fekete-fehérben hívtam elő, mert a mondanivalómhoz ez illett leginkább. Másrészt ezzel a módszerrel tudtam egy kicsit kendőzni, hogy a férjem és a régi fényképezőgépünk nem ápolt egymással jó viszonyt. 😊
Boga kihívása is adott egy kis ihletet, a háttér egy részét festettem-csíkoztam és pacsmagoltam. Nekem az a módszer tetszik a legjobban, amikor a felvizezett festéket egy nylon-ra visszük fel, majd ezt átfordítva kerül a festék az oldalra. Így kevesebb vizet használok, nem hullámosodik fel a papír sem. Kivágatokból és címkékből igyekeztem egy szűkebb színskálán maradni, hogy szinte monokróm hatású legyen a művem. A zöldeskék színek a hidegségükkel a gyász és bánat jó kifejezői a fekete mellett. A csíkozáshoz a fekete festéket is tompítottam egy kis kékkel, hogy ne legyen annyira harsány. Nem kívántam túl sok szöveget, magyarázatot a képhez mellékelni, a rövidke megjegyzésem így is sok emléket hív elő a lelkemben.
Felhasznált termékek:
