Valahogy úgy vagyunk mi scrapbookosok az elkapott pillanatokkal, mint a régmúlt emberei: nem akarjuk kiengedni a kalitkából a madárkát, nehogy elrepüljön, eltűnjön örökre.
Ezeket az emlékeket oldalakon, albumokban őrizzük meg. Ha szerencsénk van, nem vész el semmi. Ha van időnk, kedvünk és persze alapanyagunk akkor pikk-pakk feldolgozzuk a családi emlékeket.
De mi a helyzet a többi fotóval? Azokkal, amiket kinyomtatunk, de soha nem lesz belőlük semmi? Amik a polcon vagy a dobozban várják, hogy egyszer elővegyük őket és foglalkozzunk velük.
Az én fotóm is így járt. Hányszor jött szembe a számítógép képernyőjén ez a fotósorozat, ahol a két rosszcsontom gumicsizmában vigyorog Tiszanána utcáin. Hányszor terveztem, hogy majd kezdek a képekkel valamit – de egészen mostanáig nem történt semmi.
Era kihívását látva azonban valahogy megérkezett az a bizonyos ’ihlet’. Elővettem egy régebbi oldalam, és a vázlatot használva újragondoltam a képet.
Egyáltalán nem volt nehéz dolgom, a „Virágbomba” papírkészlet egyik papírja alkotta az oldalam alapját, amelyre egy másik mintás papír került. A fotó a nehezen széttépett felső papír alá került, arra pedig a díszítés. Az esős témához jól jött az Őszi eső chipboard csomag és az Ingyom-bingyom több alkatrésze is.
Jó volt liftelni egy régebbi alkotásom. Ugye ti is terveztek nevezni a kihívásra?
Felhasznált termékek:
