Ez az az ideje az évnek, amikor minden lehetséges.
Amikor kicsit mindenki nyitottabb, csillogóbbak a szemek, szélesebbek a mosolyok. Ilyenkor valahogy a világok határai is elmosódnak.
Így eshetett, hogy 2 éve egy hirtelen megjelent manóajtón át az életünkbe csöppent Bogyó.
Egyenesen az Északi-sarkról érkezett, a Mikulástól és beköltözött a családunkba, a szívünkbe. 😊
A gyerekek először szkeptikusan fogadták, a manónak meg kellett ígérnie, hogy nem megy a gyerekszobába, ki is tettük a „Manó-behajtani-tilos-táblát”.. 😊
Aztán ismerkedtünk, és hamarosan mindenki a szívébe fogadta Bogyót.
A csínyek, amiket elkövet, igazán ártatlanok, és a srácok sokat nevetnek rajta, milyen ötleteket tartogat a manóbuksi.
Volt már, hogy mozgó szemeket ragasztott a fényképekre, hóemberré alakította a hűtőt, sakkozott a zsiráffal, vagy Lego figurává változott. 😊
Az oldalamon a történet Bogyó egyik legmókásabb csínye volt: manópisit árult nekünk 150Ft-ért 😊😊 A gyerekek természetesen oda voltak, nem merték megkóstolni az italt, és végül az egészből az egyik legmókásabban sikerült reggel kerekedett.
Amikor nekiálltam, az oldalamra mindenképp szerettem volna tenni a legújabb manós készletből, és mindenképp többféle papírt, hogy a színek kavalkádja, a mókásságot, a szeleburdi mindenféleséget érzékeltesse a papíron. Eltépni persze most is nehéz volt, 😊 de az eredmény kárpótolt az ijedelemért.
Került még az oldalra csipi és matrica, valamint manós kivágat, és kész: megörökítve a legviccesebb nap.
Nálatok is járnak otthon karácsonyi elfek vagy manók?
Felhasznált termékek:
